Az MTI-nek elküldött összefoglaló szerint az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarország költötte GDP-arányosan a legkevesebbet egészségügyre, két egymást követő évben is, 2023-ban és 2024-ben is. A legfrissebb elérhető adat szerint 2024-ben az előző kormányzat a GDP 4,7 százalékát fordította erre a célra, miközben az uniós átlag 7,4 százalék, Csehországban közel 9, Szlovákiában 6,9, Lengyelországban pedig 6,1 százalék volt.

Az uniós átlagtól való elmaradás GDP-arányos mértéke 2010 óta állandó. A forráshiány közvetlen következményei mérhetők: növekvő és hosszabbodó várólisták, háziorvos- és nővérhiány, az egészségügyi infrastruktúra romlása. Az elmaradt beruházásokat nem lehet egyik évről a másikra pótolni, a lemaradás visszafordítása évtizedes feladat - jelezte a gazdaságkutató.

A szociális védelemre fordított kiadások arány a GDP-hez viszonyítva 2010 és 2024 között 17,3 százalékról 12,3 százalékra esett. Ezzel az Európai Unióban csak Máltát és Írországot előzi meg Magyarország. Ez a kategória magában foglalja a betegség, a rokkantság, az időskor (nyugdíjak), az árvaság, a munkanélküliség, a családi kötelezettségek, valamint a lakhatási nehézségek kezelésére irányuló szociális juttatásokat és szolgáltatásokat. A visszaesés egyik jól látható jele az időskori elszegényedés: a 65 év felettiek körében a relatív jövedelmi szegénységi arány 2010-ben 4,9 százalék volt, 2024-re 13,8 százalékra nőtt.

Minél tovább késik a beavatkozás, annál nehezebb és tőkeigényesebb lesz az alapvető ellátási funkciók helyreállítása - hangsúlyozta a GKI.

Az elemzés szerint az új kormány által az egészségügyre tervezett évi 500 milliárd forintos többletforrás érdemi előrelépés, de a szociális szféráról egyelőre kevés szó esik. A lakhatási nehézségekre az új kormány bérlakásfejlesztési programot tervez, érdemi előrelépés azonban ezen a téren egyelőre nem történt.

A gazdaságkutató szerint a következő időszak egyik fontos feladata lesz a költségvetés funkcionális szerkezetének átalakítása: a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében elkerülhetetlen, hogy Magyarországon a fizikai beruházások dominanciáját egy emberközpontú forrásallokáció váltsa fel, ami kiemelt figyelmet fordít a humán és szociális ellátórendszerek megfelelő finanszírozására és hatékony működtetésére.