Ahogyan a víz tükrözi az arcot - ezt a címet kapta a színházi megnyilatkozásnak aposztrofált előadás, amelyben az Osonó Színházműhely fiatal, fegyelmezett, elszánt színészei dokumentarista alapon - sok más mellett UNICEF-adatok, civil történetek felhasználásával - vágják a képünkbe, hogy milyen a világ, amelyben élünk: igazságtalan és reménytelen. A színházi szembesítés mégis reménykeltő: a fiatalok megalkuvást nem tűrő tisztánlátása ad okot a bizakodásra. Ennek a típusú közéleti-kísérleti, erős társadalomkritikát megfogalmazó színháznak Magyarországon nem nagyon van hagyománya; az Osonó színházi megnyilatkozása a leginkább talán a Krétakör egy-egy kezdeményezéséhez hasonlítható. A hatása pedig elementáris.

Magyarországon nem nagyon van hagyománya annak a típusú színháznak, amit a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely művel. Az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás (kiáltvány, tüntetés, megnyilatkozás) arra a kérdésre is erős választ ad, hogy mire való a színház. Igenis arra, hogy szembenézzünk a minket körülvevő világgal - önmagunkkal. A változtasd meg élted parancsa innen már csak egy lépés.

A tanár-rendező Fazakas Misi vezetésével működő fiatal, elszánt társulat úgy helyezi a klasszikus kukukcsáló színpadi keretek közé ezt az előadást, hogy a nézőt is a játék részesévé teszi: a színpadot körbeölelő drapéria benyúlik a nézőtérre. A történet majdnem üres térben játszódik: a szürkébe öltözött színészek hol csoportosan, hol szólóban (próza, mozgás, ének) nyilatkoznak meg, az eszközhasználatnak mindig jelentősége van. És bár a narratíva egyetlen ember - akárki - sorsára épül, a mozaikosság jellemzi ezt a mai moralitásjátékot, amely kíméletlen pontossággal vezet végig az emberi lehetőségeken.

A konkrét itt és most Románia társadalmi valósága, de a bajok nagy része egész ká-európára, sőt, globálisan is érvényes: kopogó adatokban megnyilvánuló kivándorlási hullám, családon belüli erőszak, abortusz-statisztika, recsegő-ropogó oktatás (Ebben a tanévben mit kell tanítani?) stb., stb. Az indító filmbejátszások (politikusbeszéd, híradó) ebben a közegben azonnal leleplezik ezeknek a beszédmódoknak az álszentségét és hazugságait. A gyerekszó pedig mindig hatásos (néha túlontúl az); itt is működik. "Kecskés Eszter szeressen meg". Egy szégyenlős kisfiúnak ez minden vágya. ("Süss fel nap, fényes nap.")
A társulat végül nem ad lehetőséget a tapsra, vagyis a megkönnyebbülésre: a színpadon szertartásosan elhelyezett kartonlapokon egyetlen szó, több nyelven: csend (tyisina, silence stb.). A nézőn múlik, hogy meddig üldögél ebben a némaságban. Az biztos, hogy előbb-utóbb rossz érzése támad, és kimenekül: a valóságba. (Kecskés Eszter, ugye hallod?)

Ahogyan a víz tükrözi az arcot - a sepsiszentszörgyi Osonó Színházműhely a Soltis színházban. Szereplők: Daragics Bernadette, Ferentz Anna-Kata, Jánosi Vivien, Komán Zsombor, Morar Ervin, Mucha Oszkár. Techika: Bartha Levente.
A közösségi Csokonai-díjas társulat európai turnéra indult az előadással.