A bíróság - az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszékkel egyezően - bizonyítottság hiányában mentette fel a két férfit.

Az ügyészség korábban azzal vádolta meg a két, biztonsági őrként dolgozó férfit, hogy 2011 decemberében egy budapesti, hajógyári-szigeti szórakozóhelyről kikísértek egy ott italozó 21 éves fiatalembert, szidalmazták, erőszakkal lerángatták a ruháit, majd a mindössze rövid ujjú pólót viselő sértettet a szórakozóhely előtti parkolóban, ahol fagypont körüli hőmérséklet volt, megverték. A vádirat szerint a vádlottak ezután megragadták az eszméletlen és lemeztelenített altestű fiatalt és a 7 méter magas támfalról a Dunába dobták; a sértett a vízbe zuhant, elmerült és rövid időn belül meghalt.

A táblabíróság eljáró tanácsának elnöke indoklásában hangsúlyozta: a sértett minden kétséget kizáróan bűncselekmény áldozata lett, nem véletlen baleset történt, nem önkezűségről van szó, ugyanakkor a vádlottak felelőssége egyértelműen nem megállapítható. Hozzátette: az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, továbbá valamennyi olyan bizonyítékot beszerezte, amely az ügy érdemi elbírálásához kellett.

A perbeszédek során korábban a védelem érvelt azzal, hogy eleinte közigazgatási eljárás indult és nem büntetőeljárás a fiatalember halála miatt, vagyis a rendőrök is azt állapították meg először, hogy nem történt bűncselekmény. A másodrendű vádlott védője korábban azt hangsúlyozta: amikor a szórakozóhely tulajdonosa, V. László ellen korrupciós bűncselekmény miatt eljárás indult, a hatóságok "elővették" a Hajógyári-szigettel összefüggő ügyeket, így került ez a haláleset újra reflektorfénybe. A rendőrség tanúkutatásba kezdett, így jutottak el ahhoz a tanúhoz, akinek a szavahihetőségét már a Fővárosi Törvényszék is vitatta.

A táblabíróság szerint az első fokon eljáró törvényszék helyesen állapította meg, miért nem fogadható el az ügyben korábban koronatanúként számon tartott tanú vallomása.

A Fővárosi Törvényszék tavaly áprilisban kimondta: a vádlottakra terhelő vallomást tevő tanú fiatal kora ellenére többszörösen büntetett, s önös érdekből, a saját ügyében hivatkozott arra, hogy enyhébb büntetést kér, amiért egy súlyos bűncselekmény feltárásában segített. A tanút később tizenkét és fél év szabadságvesztésre ítélték, jogerős büntetésének kiszabása során - tekintettel arra, hogy a hajógyári-szigeti ügy akkor még nem zárult le - ezt nem vették figyelembe. Az ítélőtábla bírája hozzátette: bizonyosságot nyert az is, hogy a tanú kábítószer hatása alatt észlelte az eseménysort.

A táblabíróság bírája arról is beszélt, az érintett szórakozóhelyen illegálisan rendőrök is dolgoztak biztonsági őrként akkoriban, az eljárás során pedig merült fel adat arra vonatkozóan, hogy őket igyekeztek befolyásolni abban, milyen tartalmú vallomást tegyenek. A háttérben igen komoly munka volt annak érdekében, hogy ne legyen kideríthető, ki teljesített szolgálatot aznap a szórakozóhelyen - mondta a bíró, utalva arra, hogy a beosztásokat átírták később.

A bíró utalt arra is, hogy már az elsőfokú bíróság is megállapította: több tanú is megváltoztatta a vallomását és észlelni lehetett, hogy ezt félelmükben teszik. Emlékeztetett: a másodfokú eljárásban is jelentkezett egy tanú, aki azt állította, hogy tudja, ki a bűncselekmény elkövetője, felbujtója, ám a tárgyalásra beidézve már tévedésről beszélt.

A csütörtöki tárgyaláson előzőleg az utolsó szó jogán szólalhattak fel az ügy vádlottjai; mindketten ártatlanságukat hangsúlyozták rövid nyilatkozatukban.

Az elsőrendű vádlott arról beszélt: ahogy öt évvel ezelőtt, a meggyanúsításakor, most is azt mondja, hogy csupán a munkáját végezte, semmilyen bűncselekményt nem követett el sem akkor, sem korábban, sem azóta.

A másodrendű vádlott azt mondta, hogy őszintén sajnálja a családot, amely elvesztette a hozzátartozóját, de ő nem követte el azt a bűncselekményt, amivel vádolják. Ő is kiemelte, hogy soha semmilyen formában nem került összetűzésbe a törvénnyel, és családjával együtt megszenvedték azt, hogy eljárás alá vonták.

Az ítélethirdetést a vádlottak és a sértett családtagjai is - akik jogi képviselővel képviseltették magukat az eljárásban - sírva fogadták.