A városok életében mostanában komoly fejtörést okoz, hogy az intézmények államosítása után az épületek, gyűjtemények tulajdonjogát gyakorló állam a múzeum-fenntartás terheit is a helyi erőkre bízza. Jánosháza, ez a mintegy 3000 lelket számláló település viszont – saját igénye és kezdeményezése szerint - az újabban elvárt utat járja: tegnap ünnepélyes keretek között avatták föl azt a helytörténeti múzeumot, amely a nagyközségi önkormányzat tulajdonában lévő épületben (a volt Ritter-vendéglőben) kapott helyet. A Ritter Múzeum – egészen pontosan és szakszerűen: közérdekű muzeális kiállítóhely – létrejöttét a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatása tette lehetővé, az Alfa-pályázaton a jánosházi önkormányzat és a vasi múzeumok igazgatósága közösen vett részt.

A múzeumban látható kiállítást ugyancsak a vasi múzeumok igazgatósága rendezte, a kurátori feladatokat dr. Horváth Sándor néprajzkutató látta el. Az ünnepi szónokok tegnap rendre fölsorolták azokat a fontos helyi személyiségeket – Makkos Lajostól Dala Józsefen és Horváth Istvánig-, akik a múltban sokat tettek a jánosházi helytörténeti értékek felkutatásáért és bemutatásáért. A jánosházi Erdődy-kastélyban 1962-től 1986-ig működtetett múzeum gazdag gyűjteményének egy része sajnos ebek harmincadjára jutott, amikor a kastély-rekonstrukció okán az intézménynek ki kellett költöznie az épületből. Az új múzeum kiállítása többek között civil szervezetek dokumentációjával, Bors Géza magángyűjtő anyagával vált teljessé.

Úgyhogy nagy nap volt ez a település életében. Ahogy dr. Nagy Zoltán megyei múzeum-igazgató tegnap fogalmazott: 50 éve Szentléleky Tihamér, az első megyei múzeum-igazgató nyitotta meg a jánosházi múzeumot a kastélyban; most pedig ő maga a megyei múzeumi szervezet utolsó vezetőjeként szólhatott a hagyományokból kivirágzó Ritter Múzeum avatóján: „Éljen Jánosháza!”