Amikor a korábban Sitkei Színkörként ismert társulat elköltözött „szülőfalujából” és felvette tragikus körülmények között elhunyt művészeti vezetője, a vajdasági színész-rendező, Soltis Lajos nevét, új korszak kezdődött a színház életében. A megőrizve megújulás jegyében vitték-viszik tovább - az alapító-vezető Nagy Gábor kitartására, elhivatottságára alapozva - a közösségi színház megtartó, éltető hagyományát.

Ennek köszönhető, hogy a társulat hamar otthonra - rajongókra és támogatókra - talált Celldömölkön, és ez a szellemiség hívta életre a színészek és színházbarátok bálját is, amellyel az idén tizenegyedik alkalommal nyílt meg a farsangi, báli szezon a városban.

És bár azt nehéz volna ellenőrizni, hogy farsangi mulatságként mennyire felel meg a régi-régi kívánalomnak, nevezetesen annak, hogy összehozza a házasulandó párokat (lásd! Csokonai és Dorottya, avagy a dámák diadala a farsangon), az biztos, hogy a januári színészbál rangos és közismert esemény a városban, amelynek elöljárói az idén sem mulasztották el a részvételt.

Egyébként pedig ki más rendezhetne több joggal farsangi mulatságot, mint egy színtársulat: a farsangi bálok és karneválok (a velencei karneváltól a mohácsi busójárásig) legfőbb jellegzetessége a maszkos alakoskodás és a játék - azzal a titkos reménnyel, hogy a maszkok alól egy óvatlan pillanatban éppen a lényeg tűnhet elő.

Pont úgy, mint a hétvégén a Soltis Színház XI. farsangi bálján Celldömölkön, ezúttal a Hotel Vasvirágban, ahol a vacsora mellett a társulat tagjai szórakoztatták a közönséget; és persze volt tombola meg táncra hívó zene is. Éljen a farsang, jöjjön a fény.